A paraszt, a kocka, a minimál meg a többiek. Nem esztétikai elemzés következik, nem is építészettörténeti iránymutatás, mindössze arra szeretnék rávilágítani, hogy már abból is sok minden kiderül, ha ránézünk egy házra. Hogyan?
Vannak korok, szellemiségek, divatok, gazdasági és technikai jellemzők, amiből körvonalazódik egy adottság-halmaz, ami csak arra a korszakra jellemző. Attól függően pedig, hogy ez a korszak milyen régen volt, lehet következtetni az adott anyagok, szerkezetek jelenlegi állapotára. Még nem csináltunk semmit, még be se mentünk az adott házba, de már a fentiek miatt egy csomó mindent lehet valószínűsíteni.
Nincsenek pontos korszakhatárok, csak átívelő trendek. És természetesen minden korszakban lehet találni olyan egyedi házakat, amelyek egyik kategóriába sem férnek bele, ez természetes.
És még az egyes kategóriákon belül is minden ház egyedi (a típustervek ellenére is), hiszen az életpályáját még annyi, de annyi minden befolyásolja: ilyen például a talajviszonyok, az építés minősége, a karbantartottság, a beavatkozások (felújítások, átépítések) mennyisége és minősége, az eddigi tulajdonosok anyagi helyzete és még biztosan hosszasan lehetne sorolhatni.
Na, de akkor nézzük is a leggyakoribb típusokat idősorrendben:
Parasztház
A klasszikus parasztházat szerintem mindenki ismeri, ha máshonnan nem, a skanzenekből. Tájegységenként több változata ismert, mindegyik felismerhető a saját klasszikus stílusjegyeiről. De amiben megegyeznek és nekünk itt most fontos lesz, az nagyjából az, hogy egy szoba van az utcafronton. Ezt mi (építészek) úgy hívjuk, hogy egytraktusos parasztház.
Ilyen lakóépületek nagy számban az 1920-30-as évekig épülhettek, majd a Kádár-kocka térhódításával gyakorlatilag teljesen feledésbe is merült.
Imádom a klasszikus magyar parasztházakat, de ez egy más életérzés, mint amihez a mai átlag ember hozzászokott. Általában szűkös anyagi keretek között épültek, szakemberek nélkül (vagy csak szőr mentén), és mára már jócskán 100 év körüliek lehetnek. Nem véletlenül elhagyatottak és olcsók: többnyire igen bajos műszaki állapotban vannak.
Polgári ház
A módosabb családok régebben is nagyobb házakat engedhettek meg maguknak, mint a szegényebbek. Ezt jellemzően úgy igyekeztek kimutatni, hogy (ha a beépítés engedte) az utcafronton több szoba (2, 3 vagy akár még több) kapott helyett. Így már az utcán elhaladva is egyértelmű volt, hogy milyen anyagi körülmények között lakik az illető. A kétszobás ház belső térszervezése is egészen más volt, kényelmesebb, nagyvonalúbb volt.
Mivel az évszázadok alatt ez ivódott be az emberekbe, a szegényebbek érthető módon arra vágytak, hogy kiléphessenek az egytraktusos parasztházból és két szoba létesüljön az utcafronton.
Több ilyen kétszobás házzal volt dolgom, ők jellemzően az 1920-as évektől kezdődően épültek. Az a baj a polgári jellegű házakkal, hogy nem mind az, sok csak annak látszik. Sajnos nem lehetünk benne biztosak, hogy eredetileg nem-e egy parasztháznak épült, melyet esetleg később kibővítettek, átépítettek. A végüket szintén a Kádár-kockák jelentették.
Bár elvileg – ha jól tudom- az 1920-as évektől kezdve kötelező a lakóépületekben a vízszigetelés alkalmazása, a gyakorlatban még sok-sok évtizedet kellett várni arra, hogy elterjedjen. Arról nem is beszélve, hogy ha készült is volna, azóta már szinte egészen biztos, hogy tönkrementek. A korukból kifolyólag ezekkel a házakkal is van feladat bőven.
Kádár-kocka
A Kádár-kockát egészen biztosan ismeri mindenki testközelből is, nem csak a múzeumból. Ennek az háztípusnak a kialakulásához nagyban hozzájárultak az aktuális gazdasági-politikai események is, de az ok mégiscsak a népben gyökerezett: nem akart már senki sem parasztházban lakni. Modern, divatos, praktikus házakra vágytak és ennek a megtestesítője a kockaház lett. A népszerűségének oka talán pont az előképe volt, ugyanis a szakemberek úgy tartják, hogy a polgári kétszobás házból fejlődött ki.
A hiedelemmel ellentétben a kockaház eredetileg nem típusterv volt. Bár később az lett belőle, ez pedig tovább segítette a terjedését. Ennek az volt az oka, hogy aki típustervet választott, annak járt a kedvezményes kamatozású lakáskölcsön. De addigra már amúgy is mindenki kockaházat szeretett volna építeni – miközben az építészek siratták a hagyományos falusi utcaképet.
Általában az emberek úgy gondolják, hogy a kockaházak egyformák, egyforma anyagból épültek és egyforma műszaki tartalommal is rendelkeznek. Nem is egyformák, az alaprajzi variációk is sokfélék lehetnek. Nem is azonos méretűek, vannak kisebbek és nagyobbak. Nem is feltétlenül mindig kockák, továbbá lehet tornáca is. Anyagát tekintve a vályogtól kezdve a mészkövön és a kisméretű téglán át a B30-as tégláig elég sok minden előfordulhat.
Gyakorlatilag az egyetlen dolog, ami a közös stílusjegyként azonosítható, az az utcafronti két szoba, nagy (eredetileg háromosztatú) ablakokkal.
Az ’50-es évek vége felé kezdett népszerű lenni, igazán nagyot a ’60-as években ment, mert a ’70-es évek közepétől elkezdtek megjelenni az első alpesi modern házak.
Ezek a házak mára már legalább 50 évesek. Sok házon máig az eredeti – sokszor azbesztpalás- rombuszfedés található. Az ácsszerkezet (és a fa födém) lehet nagyon jó és nagyon rossz állapotban is. Sok házon egyáltalán nincs vasbeton koszorú és az alapozás sem mindig elégséges. Lábazati vízszigetelés többnyire készült, de sajnos nem tartós anyagból. Viszont eredendően hőszigetelés egészen biztosan nincs sehol (se a padlóban, se a falon, se a födémen). A kádár-kockák másik jellemző nagy baja a salakfeltöltés a padló alatt és a padlásfödémen, és emiatt a sugárzás.
Alpesi modern
Először persze a kétszintes kockák jelentek meg szuterénnel, vagy emelettel. Aztán ahogy kezdett lazulni a rendszer szigora és egyre többen jutottak el külföldre, illetve külföldről is egyre több információ jutott el hozzánk, megkezdte térhódítását az alpesi modern.
Ezek a házak mindig két szintesek és többnyire nyeregtetősek. Bőségesebb, nagyvonalúbb az alapterület, mint a Kádár-kockánál. Már gyakorlatilag a család minden tagjának van külön szobája, de a fürdőszobák és WC-k száma még kevesebb a mai igényszintünknél.
Megjelentek új építőanyagok is, mint például a gázbeton falazóblokk. Ezek a házak már nem voltak annyira egyformák, mint a kockák és többnyire már masszív technológiával (vasbeton koszorúval, monolit vasbeton vagy vasbeton gerendás födémmel) épültek.
Nagyjából a rendszerváltásig élték fénykorukat.
Ezeknek a házaknak a jellemzője, hogy bár a modern építőanyagok már rendelkezésre álltak, arra nem feltétlenül volt keret, hogy szakembereket bízzanak meg az építéssel -vagy még nem értettek hozzá ők sem. Így a technológiai előírásokat sokszor nem tartották be. Ennek ellenére ezek a házak szépen állnak, kevés repedéssel vagy repedés nélkül. Szerintem ez leginkább annak köszönhető, hogy viszonylag kevés földrengés fordul elő szerencsés fekvésű kis hazánkban. A vízszigetelés már egész jól ment, de a hőszigetelés még ekkor sem volt annyira fontos.
Útkeresés időszaka
Nehéz ezekről a stílusokról írni még ilyen kis idő távlatából, ez innentől inkább csak szubjektív kategorizálás. A rendszerváltás utáni évtizedet én a stílustalan útkeresés időszakának érzem. Kinyíltak a lehetőségek, már bármit lehetett rajzolni és építeni. A vadkapitalizmus hajnalán egyfajta vad építészeti útkeresés indult útjára, ahol az emberek (építészek és építtetők egyaránt) saját önnön identitásukat keresték, miközben játszottak az épített környezet játszóterén.
Ezek a házak már egy egészen stabil műszaki tartalommal rendelkeznek, többnyire Porotherm tégla falazat jellemzi őket. A szakik is kijárták már az iskolákat, vagy kitanulták a szakmát külföldön. Az építési minőség egy felívelő szakaszba lépett. Ezek a házak most kb. 30 évesek lehetnek. Az első nagyobb karbantartásokon remélhetőleg már átestek és ha a jó építés jó karbantartással párosult, akkor egész ígéretes is lehet.
Mediterrán
Aztán talán valahogy a 2000-es évek környékén, a sok déli országban töltött nyaralás hatására kezdték úgy gondolni az emberek, hogy sokkal boldogabbak lennének, ha a mediterrán életérzés a mindennapjaik része lenne. Így aztán elkezdtek indokolatlanul tagolt, alacsony hajlásszögű, mediterrán cseréppel fedett tetővel, jellemzően sárgára festett házakat építtetni. Megszületett itthon a mediterrán stílus.
Ebből a korszakból a Porotherm mellett egyre több Ytong falazattal is lehet találkozni. Talán ebben az évtizedben éli aranykorát a könnyűszerkezetes házépítés is.
Ezek a házak még nem olyan régiek, most is egészen jó műszaki állapotban vannak. Az engedélyezési eljárásnak és az építésfelügyeleti ellenőrzéseknek köszönhetően pedig általában egy megbízható műszaki tartalommal rendelkeznek. Ha ez utóbbit összevetjük az alig 15-20 éves életkorral, akkor egy igazán jó kiindulási alap lehet. A vízszigetelés már alapértelmezett, és hőszigetelni is elkezdtük itt-ott, no nem túl nagy vastagságban. Emiatt ma már ezek a házak is némi korszerűsítésre szorulhatnak.
Grafitszürke minimál
Nekünk az egyetemen már a „mediterrán” korszak idején a svájci és északi országok modern lakóházépítését tanították, mint az építészeti esztétika netovábbját. A lényeg kb. ugyanaz, mint a Bauhaus idején: ami felesleges és levehető, az felesleges és le is kell venni.
Ezt az egyszerű elgondolást nagy tömegben először a lakóingatlan fejlesztő vállalkozók tették magukévá és így ötvözték előszeretettel a költséghatékonyságot a divattal. Kicsit kisarkítva mára már ott tartunk, hogy ami grafitszürke, az eladható.
Véletlenül, vagy sem, de a minimálra rátettek egy lapáttal az utóbbi évek, évtizedek válságai is. Ezzel párhuzamosan az építési engedélyt felváltotta az egyszerű bejelentés, az építésfelügyeleti ellenőrzések szépen lassan megszűntek, a partiképes szakemberek országot váltottak, és ami maradt, az olyan, mint a nagyon olcsó webshopból rendelt <bármi>: szép, de nem túl tartós. Pedig most már van csúcstechnológiás építőanyag, minőségellenőrzés, tanúsítás. Az információ világában rendelkezésre áll a tudás és a tapasztalat – mondjuk szakember az nincs. Épp óriási nagy recesszió sincs. Elvileg tanultunk az elmúlt évtizedek (műszaki) hibáiból is. Hőszigetelünk-hőszivattyúzunk. Tehát elméleti síkon most kéne, hogy épüljenek az eddigi leges-legjobb épületek, de… de azért meg kell nézni nagyon alaposan, hogy mit adnak.
Hova tovább?
Kíváncsian várom, hogy mikor jön a következő időszak és az mi lesz! És olyan érdekes, hogy ugyanezt a kronológiát le lehetne írni mondjuk a radiátorokról, a kapcsolókról, a tetőfedésről vagy a kazánokról is. Ki tudja, egyszer majd talán azt is.
Amíg nem robotok építik a házainkat vagy nem nyomtatjuk őket, addig sajnos az emberi tényező mindig ott lesz, mint potenciális hibaforrás. Amikor egy házat nézek, akkor nem csak a jelenlegi állapotára koncentrálok, hanem igyekszek a múltját és a történetét is megfejteni. A látható és láthatatlan jelekből már nagyon sok következtetést le lehet vonni és ez nem csak a kíváncsiság, hanem az épület jövője miatt is nagyon fontos. Azért, mert abban a házban szeretnéd jó esetben az egész hátralévő életét leélni és emiatt nem mindegy, melyiket választod.
De hogy egy klasszikussal zárjam: a külső nem minden. Lehet grafitszürke minimálra felújítani egy kockát, vagy nézhet ki klasszikus Kádár-kockának egy kibővített parasztház is. Éppen ezért, ahogy mondani szoktam: legyél tudatos ingatlantulajdonos!
Képek: saját
Főoldal: ingatlanmernok.hu