Egyre inkább terjed hazánkban is a könnyűszerkezetes építési mód, így egyre több ilyen rendszerű házat vizsgálunk. Ebben a cikkben nem a gyakorlati tapasztalatokon van a fókusz, hanem a könnyűszerkezetes házak elméleti hátterén: Milyen szerkezetek léteznek? Mi a CLT technológia és a SIP panel? Mikor van létjogosultsága? Mikor éri meg? Mi a gyenge pontja? Hogyan lehet felújítani, átalakítani? Hogyan kell karbantartani, gondozni a könnyűszerkezetes házakat? Más országokban jól beváltak – nálunk miért nem feltétlenül?
Ezekre a kérdésekre adja meg Csikiné Tóth Viktória építészmérnök kolléganő a választ, aki jártas a könnyűszerkezetes technológiák innovációjában is.
Ha könnyűszerkezetes házat tervezel vásárolni, vagy ilyened van és szeretnéd megérteni a hátterét, vagy tudni, hogy mire kell figyelni, akkor tarts velünk! De ingatlanosoknak és banki értékbecslőknek is szívesen ajánljuk, mert sok hasznos műszaki infó van benne.
De kezdjük az alapoknál:
Mit nevezünk könnyűszerkezetes épületnek?
A könnyűszerkezetes épület hagyományosan a 300 kg/m²-nél kisebb szerkezeti tömegű épületet jelenti. A mai építőipari szóhasználatban azonban a fogalom elsősorban az épület szerkezeti rendszerére utal: jellemzően fa- vagy acélvázas, kis tömegű, réteges falszerkezetekből és födémből készülő épületet értünk alatta. Az üzemi előregyártás nem kritérium, de sok esetben a minőség kérdésében vízválasztó lehet. (Kivételek persze mindig lehetnek.)
Többféle technológia létezik. Vannak helyszínen szerelt vázak. Ezeket a helyszínen állítják össze az odaszállított elemekből, gerendákból. A hőszigetelés is a helyszínen kerül fel.
Forrás: Unsplash
Az üzemben előregyártott verziókból az egyik legismertebb a nagypaneles építés, ahol a falakat, vagy a falakat és a tetőelemeket előregyártják üzemi körülmények között. Itt a favázak közé az üzemben kerül be a hőszigetelés és a párazárás. Ezek a házak viszont akkor gyárthatók gazdaságosan, ha a gyártósor sok egyforma elemeket tud szériában gyártani, nem kell minden épületnél átállítani a gépsort. Tehát akkor lesz ez a ház „olcsó”, vagy olcsóbb, ha a katalógusból választunk, és nem igényelünk változtatásokat.
Egyre inkább elterjedt a CLT technológia (Cross Laminated Timber, azaz rétegragasztott tömörfa panel) vagy SIP panel (Structural Insulated Panel, azaz hőszigetelt teherhordó panel), ahol a falak több egymáshoz ragasztott, préselt rétegből készülnek, tehát nem üregesek. Ezt is széles körben használják nyugaton, elsősorban az építés és a szállítás precíz tervezhetősége miatt. A problémák azonban itt is hasonlóak.
Forrás: Gemini és Micskei Bernadett
Ugyanezekkel az elvekkel készülhet számtalan fémvázas szerkezetű könnyűszerkezetes ház, tehát a variációk száma szinte végtelen.
Miért nehéz a könnyű?
Amíg a „hagyományos tégla” házakban régóta élnek éghajlatunkon emberek, a MAI vázas, vagy paneles szerkezetű házak iránt érdeklődők az átlagnál több kérdést szoktak feltenni, mivel általában kevesebb az ismeret ezzel az építési móddal kapcsolatban. Az egyik gyakori kérdés ezek közül, hogy „miben más egy ilyen ház, hosszabb távon mire kell számítaniuk?„
A mai értelemben vett vázas, vagy könnyűszerkezetes építés már 70-80 éve létezik hazánkban. Ismertek voltak az ERDÉRT faházak, a MULIT 160, az UNIÓ Szövetkezet faházai és számos más márka is. Ezeket elsősorban nyaralónak, erdészetekben, vagy esetleg ipari-kiegészítő épületekként használták. (Még ma is állnak ezekből, és esetleges vizsgálatuk sok tanulsággal szolgálhat egyes szerkezeti részleteket és azok időtállóságát illetően.)
Ugyanakkor az építészet története során mindig is készültek, így a piacon vannak kalákában, házilagosan készült favázas épületek. Ezek akár az északról, észak-nyugatról, vagy éppen a saját északkeleti néprészeink kultúrájából átvett „Fachverk”, vagy régi magyar favázas-tapasztott házak közvetlen utódainak is tekinthetők. Ahol a fából, mint építőanyagból volt sok, ott mindig is készültek hasonló szerkezetű épületek.
Forrás: Unsplash
(Most a történeti szerkezetekkel nem foglalkozunk. A ma lakóházként a piacon lévő, elsősorban valamilyen módon üzemben készült házakat állítjuk fókuszba kiegészítve a gyakori, helyszínen készült szerkezetek problémáival. Ez utóbbiak szinte biztosan nem tökéletesen készültek el, hiszen sokszor az évekig fejlesztett tervekkel és üzemben gyártva sem sikerül a ma ildomos minőséget hozni.)
Melyek azok a kritériumok, ami alapján erre az először feltett általános kérdésre próbálunk nagy vonalakban válaszolni?
Érzékelhető, bár sokszor nehezen megfogható, hogy a ma épített, vagy késztermékként árult könnyűszerkezetes házak mások, mint a régről felemlített elődeik.
Ennek oka, hogy míg azok ismert módon ideiglenes célra épültek, vagy éppen elvárás szempontjából a népi építészet kategóriájába sorolhatók, addig a ma készülő szerkezetek egy „Porotherm” házzal kerülnek egy kategóriába. Velük kell a vevők kegyeiért versenyre kelni és közel ugyanazt az igényszintet hosszú távon biztosítani.
Forrás: Micskei Bernadett
A kritériumok, amelyek miatt különösen Magyarországon nehéz a Nyugat-Európában, vagy éppen Amerikában látott életérzést lemásolni, azok a következők:
- Ár
- Építési minőség
- Nehezebb átalakíthatóság
- Érzékenyebb szerkezet
- „Gondos gazda” hiánya
Ezek a témakörök egymással szorosan összefüggnek.
1. Ár
Az előregyártás (ezalatt most üzemi előregyártást értünk) előnye, hogy az elemeket nagy készültségi fokig a gyárban előregyártják, ezáltal a drága helyszíni élőmunka megtakarítható és az elemek nagyobb pontossággal készülhetnek el. Ez egy ingatlanfejlesztő számára jelentős haszonnal jár, mivel a pénze nem áll fél-egy évvel tovább az épületben.
A vásárló szempontjából akkor éri meg készházat vásárolni, ha a számára ebből az árelőnyből juttatnak. Tehát ha 20-25%-kal olcsóbban tud vásárolni a „téglaházhoz” képes. Itt most arról az esetről beszélünk, ha valaki kulcsrakész házat készül vásárolni. Amennyiben valaki maga építkezik, annyiban saját döntés, hogy számára a gyorsaság jelent-e annyi anyagi előnyt, hogy megérje számára a szerkezetválasztás.
Ma Magyarországon ez az előny nem, vagy csak részben valósul meg. Telekárral és azonos felszereltséggel (alapvető gépészet: fűtés, tűzhely) egy könnyűszerkezetes épület átlagos négyzetméterára ma 750.000Ft és 1.300.000 Ft közé esik, elhelyezkedéstől és mérettől függően. (A kisebb lakások fajlagos négyzetméterára mindig magasabb.) Ez alig 10%-kal nevezhető alacsonyabbnak a szilikát (tégla, könnyűbeton) falazatú házakkal összehasonlítva. Úgy, hogy hosszútávú műszaki tartalom sehol, de magyarországi viszonyok között szinte biztosan nem lesz azonos egy szilikát szerkezetű házéval.
Ha mégis sikerül elérni legalább 15-20% különbséget, vagy ennek legalább ígéretét, akkor érdemes a témával tovább foglalkozni.
2. Építési minőség
Egy mai hő- és páratechnikai igényeknek megfelelő könnyűszerkezetes ház leggyengébb pontja a párazárás. (A hanggátlást leszámítva, de erről majd később szólunk.) A vázelemek között, illetve a nagypanelek belsejében táblás, vagy befújt szálas hőszigetelő anyag van. Ez mind az állaga (el lehessen mellette, benne gépészeti szerelvényeket vinni), mind a tűzvédelmi tulajdonsága miatt az általános választás erre a feladatra.
A párazárás a szigetelőanyag és a szerkezetet képező faváz (vagy fémváz) védelmét szolgálja. A bejutó pára károsítja a szigetelőanyagot, csökkenti annak hőszigetelő képességét. A faváznak és a fémváznak sem tesz jót a nedves környezet, a pára nagyban növeli a tartószerkezeti váz károsodásának az esélyét is.
A párazárás elve, hogy a panelek belső felületén, közvetlen a gipszkarton réteg alatt a fóliát dobozszerűen, tehát a belső tér körül minden négyzetmilliméteren a megfelelő eljárással folytonosítani kell. Ugyanazzal a módszerrel kell itt is gondolkodni és utána kivitelezni, mint a talajban lévő szigetelések esetében. Ha egy ponton sérül az elv, akkor ott be fog jutni a nedvesség, sőt akkor az összes azon az egy ponton próbál bejutni, vagy éppen pára formájában kijutni.
A megfelelő minőség már sokszor a tervezőasztalon elbukik, mert az elemek tervezését úgy kell megoldani, hogy a csatlakoztatható elemeket, fóliákat már előre és a megfelelő síkon tartalmazza – ez nem egyszerű feladat. De ha ez sikerül is, a helyszínen sokszor fizikai nehézségekkel, a hozzáférés akadályozottságával, a célszerszámok hiányával, időhiánnyal, és egyéb tényezőkkel kell megküzdeni. A német területeken régről ismert technológiai fegyelem nem jellemző kishazánkra, így a végeredmény is általában pont annyival rosszabb. Szemre esetleg ugyanúgy néz ki, de hogy a gipszkarton mögött mindenhol folytonosítva van-e a fólia, azt utólag nem tudjuk ellenőrizni. Az elsődleges ok mégis sokszor a mögöttes fizika meg nem értése, a „jól van az úgy is, hiszen megáll” mentalitás. Ez minden építkezésre igaz, a szilikát szerkezetekre is, de amíg egy téglafalban akár 4-5 cm-es eltérés sem okoz általában nagy szerkezeti kárt, vagy beázást, addig a könnyűszerkezetes, sokkal precízebb munkát igénylő technológiánál igen.
Ezen kívül a pontatlanságból adódó számtalan szokásos hibát fel lehet sorolni. A probléma már sokszor a pontatlan alapszerkezet átvételével kezdődik. A párazáró fólia kérdése viszont az a kérdéskör, ami utólag gyakorlatilag vizsgálhatatlan, még a fényképekkel jól dokumentált építkezésnél se kiszűrhető a hiba. A probléma nem azonnal jelentkezik, 3-5, de van, hogy 10 év is kell ahhoz, hogy a lecsapódás, penészedés meginduljon. A párazáró fólia toldásainak helye ráadásul egybeesik a geometriai okokból is hőhidas élekkel, sarkokkal, így a negatív hatások könnyen összeadódhatnak.
Az előtétfalas, vagy dupla gipszkartonos szerkezeteknél ráadásul sokszor nem is látszik a megindult penészedés, mert takarásban van. Amikor már mindenki légúti betegségekkel küzd a családban, és elkezdik keresni a probléma gyökerét, akkor már olyan mértékű lehet a károsodás, hogy szinte menthetetlen a szerkezet.
(Itt jegyzem meg utalva más elemzéseinkre, hogy ezt, a szilikátfalas házaknál alapból kevéssé jellemző problémát hozzuk be a házakba akkor, amikor a külső falakat a hagyományos vésés és vakolás helyett szárazvakolattal látják el, azaz gipszkartonozzák.)
Nehéz továbbá azt is vizsgálni, hogy a szerkezetbe – akár a helyszínen, akár az üzemben – a megfelelő párazáró fóliát építették-e be. A fal belső síkján párazáró fóliára van szükség (általában legalább Sd100-as fólia kell, vagy annál jobb, hogy párazárónak tudjuk tekinteni), külső síkon viszont olyan bőrszerűen lélegzőre, ami a mégis bejutó párát kiszellőzni engedi, a kívülről bejutni akaró nedvességet viszont nem engedi át. Tehát az, hogy valamilyen fóliaszerű dolgot látunk a fal külső és belső síkján, korántsem jelenti azt, hogy a szerkezet rendben van. A műszaki leírásban szereplő anyagot tudjuk ellenőrizni, hogy megfelel-e a fenti feltételeknek, de azt, hogy a beépített anyag pontosan ugyanaz volt-e ami a papíron szerepelt, nagyon nehéz vizsgálni. Gyakorlatilag lehetetlen, ha a szerkezet építése alatt nem voltunk az üzemben, vagy a helyszínen. (Az üzemi gyártásnál értelemszerűen később egyszerűbb a visszakeresés, és a felelősség megállapítása, de a hiba, vagy szándékos csalás ott sincs kizárva.) A külső fóliánál még üzemi körülmények között is előfordul, hogy fordítva teszik be, és nem úgy, hogy kifelé engedje a párát.
3. Nehezebb átalakíthatóság
Ezen a kérdéskörön belül még a párazáró fólia témakörének további folyománya, hogy a belső fólia minden esetben sérül, amennyiben akár csak egy képet is fel szeretnénk rögzíteni a falra. (Számos esetben van külön előtétfal, és annak külön teherbíró vázrendszere erre a célra. Csak az ennyire cizelláltan megtervezett és épített ház a magas prémium kategóriát jelenti. Ilyen esetben pedig a már említett árelőny szinte biztosan eltűnik a hagyományos építéssel szemben.)
Ahogy már említettem, egy paneleket előregyártó üzem akkor tud a legtöbb profitot termelni, ha a méregdrága gépsorai éjjel-nappal, minél kevesebb átállással működnek. Ehhez az kell, hogy minél kevesebb egyedi elem legyen, amit le kell gyártani. Ha valaki bemegy egy ilyen céghez, hogy házat szeretne rendelni a katalógusból, akkor ő is, és a cég is akkor jár a legjobban, ha valóban megfelel számára ugyanaz a ház, amit a katalógusban lát. Azonban nagyon sok esetben kér a vevő „csak” kis változtatást. Azonban a cég számára akár pár cm-es változtatás is már egyedi gyártásnak minősül. Tehát a ház ára elkezd meredeken felfelé menni. (Vagy benyeli a cég az átállás idő- és munkaerőköltségét, csak akkor egy idő után tönkremegy, mint ahogy azt a piacon már több esetben tapasztaltuk.)
Tehát ott tartunk, hogy a vevő szempontjából vagy azt kell kimondanunk, hogy az alaprajz és az egyéb jellemzők (pl. konnektor helye, stb.) nem variálható, vagy ha azt mondjuk, hogy mégis, akkor a könnyűszerkezetes építés egyetlen előnyét, a gyorsaság/ár előnyt elveszítjük.
Ugyanezekkel a kötöttségekkel szembesülünk egy átalakítás, de már egy felújítás során is. Nem tehetünk bárhova falakat, nem szerelhetünk bárhova mosdót, konyhaszekrényt vagy éppen víztartályt. Nem növelhetünk tetszőlegesen ablakméretet, nem változtathatjuk meg a helyét – pontosabban esetleg a vázrendszeren belül, de ez utólag nagyon problémás átalakítani.
De ennél még kevésbé evidens problémák is vannak:
Egy könnyűszerkezetes ház teherbírása – ami igaz a másodlagos és harmadlagos szerkezetek tekintetében is – sokkal inkább ki van centizve, sokkal kevesebb tartalékkal bír, mint egy hagyományos szilikát falazatú ház. Itt elsősorban nem arra kell gondolni, hogy „összedől”, hanem például egy egyszerű ablakcserére. Ha egy régebbi 2 réteg üvegezéssel rendelkező ablakot lecserélünk egy 3 rétegűre, netán egy picivel erősebb ablakkeretre bökünk rá a boltban, akár 30-50%-os tehernövekedéssel is számolhatunk. Egy nyíló szerkezet esetében a nyomaték négyzetesen nő, a dinamikus terhek van, hogy még nagyobb mértékben. Tehát amelyik ablak eddig jól működött, az a csere után akár ki is szakadhat, de éppen elég, ha lóg, szorul, deformálódik. Amennyiben a gyártáskor tudott, hogy ott nehéz szerkezet lesz, akkor van lehetőség a szerkezeti elemek duplázásával, vagy megerősítésével készülni erre a teherre. De utólag, a használat során általában erre, és a helyzet következményeire senki sem gondol, csak azt tapasztalja az átlag vevő, hogy nem működik a háza.
4. Érzékenyebb szerkezet
Az eddigieket összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy ugyan megoldás szinte mindenre van a könnyűszerkezetes épületeknél is, összességében mégis sokkal érzékenyebb szerkezetről van szó.
A gondolatokat kiegészíteném azzal, hogy ez az érzékenység legfőképpen a már említett pára, de nyilvánvalóan minden más nedvességi forma tekintetében is igaz. Így minden külső vízszigetelési kérdés is dupla olyan fontos és érdekes, mint egy hagyományos ház esetében.
A vízszigetelés tekintetében is duplán kell foglalkozni akár csak a talajpárával is. Még a talajcsavarokon álló háznál – ami el van emelve a földtől, és a levegőben áll – is felmerül a vízszigetelés szükségessége. Ezt is sokszor nem látják be és az ilyen házak alja idővel nagyon csúnyán szét szokott rohadni.
Bármilyen más tetőszerkezet esetében is, főleg lapostetős kialakítás esetén kétszer olyan fontos a megfelelő szigetelés kiválasztása és kialakítása. Mivel az átlagosnál nagyobb szigetelőképességű anyagot kell ilyen esetekben választani, így az ára is magasabb lesz a szerkezetnek. Egy hagyományos ház esetében is jelentős probléma a beázás. De amíg egy vasbeton szerkezet és egy tégla fal megszárad, kiszárad, egy könnyűszerkezetes épület esetében egy komoly leázásnál ez kétséges az anyagok jellege miatt. Előfordulhat, hogy a fél házat ki kell cserélni, újra kell építeni.
Apró részletnek tűnhet, de ugyanígy sokkal nagyobb jelentőséggel bír egy nem kifelé lejtő, vagy nem megfelelően felhajtott és tömített ablakpárkány, ahol a szélén a víz befolyik a falba. A szilikát falazatoknál is ellenőrizzük ezt, és jelezzük, ha probléma van, de ugyanez a bejutó csapadék egy könnyűszerkezetes háznál még nagyobb, és nehezebben múló, vagy javítható problémát okoz.
A tapasztalatok szerint ugyanígy érzékenyebbek ezek a házak a rovarok és a rágcsálók tekintetében. Erre is vannak megoldások, de sokkal több a hibalehetőség és a kísértés is az élővilág részéről, hogy birtokba vegyék a sok üreggel, réssel rendelkező szerkezeteket.
Végül, de nem utolsósorban az egyik legnagyobb, máig sem megoldott probléma a hangszigetelés. Megkérdezve számos nyugaton hasonló szerkezetekben élő családot azt a választ kaptam, hogy általában ott sincs megoldva az áthallások kérdése, csak az emberek elfogadták, ebbe születnek bele, és a mindennapokban így élnek.
Megoldás erre a problémára is van. Számos kísérlet volt már, hogy a vázak közé olyan anyagot, – betont, vályogot, vagy bármi más nehéz anyagot tesznek – ami növeli a tömegét és így a hangszigetelő képességét. Csakhogy ezekben az esetekben pont megint a könnyűszerkezetes építés előnye, a könnyű súly és a gyors építhetőség veszik el. Nem előnyös továbbá a könnyűszerkezetes építésbe belevinni a nedves technológiát.
A hangszigetelés növelhető a belső falaknál előtétfallal és hanglágy anyagok alkalmazásával is. Ebben az esetben pedig ezt következetesen, mindenütt végigvíve az alapterületből vesztünk el annyit, hogy anyagilag négyzetméterárra ismét a hagyományos szerkezet fog győzni.
5. „Gondos gazda” hiánya
A fentieket olvasva feltehetjük a kérdést, hogy miképpen lehetséges, hogy egyáltalán vannak ilyen házak, sőt, sok országban az épületállomány nagyobb részét ez teszi ki.
Azokon a területeken kezdtek el faházat, fa szerkezetű házat építeni először, ahol sok volt a fa. Majd az előnyeit átvették azok is, ahol éppen a gyors felépíthetőség és az ideiglenes jelleg előny volt. Könnyebben elterjedt arra is, ahol vagy nagyon sok energia állt rendelkezésre a fűtésükhöz, vagy eleve melegebb éghajlat volt, és nem kellett sokat fűteni ezeket a házakat. Tehát sok nép esetében volt mégis előnyös az építési mód alapfelvetése.
Forrás: Micskei Bernadett
A fentiekből az derül ki, hogy mindenre van megoldás, csak tudatában kell lenni, hogy egy ilyen szerkezet érzékenyebb. Ezt azok a népek, akik több száz éve, generációk óta használják, tudják. Egy kanadai, vagy éppen észak-német gyermek úgy nő fel, hogy egy újabb háznál is a nagyapjával minden évben átfestik, vagy éppen néhány évente cserélik a külső burkolat elemeit, újrahúzzák a rovarvédő hálót, vagy ellenőrzik, cserélik az éppen elavulás előtt álló szerkezeteket, és láss csodát, sokáig működik is a házuk. De az ilyen léptékű gondozáshoz egy átlagos közép-európai család nincs hozzászokva, nem ebben szocializálódott.
Összegzés
A konklúzió tehát nem az, hogy lehetetlen számunkra egy ilyen házban élni.
Hanem az, hogy az itt vázlatosan felvetett kérdésben és még számos másikban kompromisszumot szükséges kötni, és egy másik gondolkodási módot kell magunkra ölteni ahhoz, hogy ne várjunk mást egy könnyűszerkezetes háztól, mint amit nyújtani tud.
Ha mi is megadjuk neki azt a tervezési és kivitelezési gondosságot, majd a fenntartásában is a fent említett módon gondolkodunk, akkor itt is pont ugyanúgy használható ez a technológia, mint bárhol máshol.
Olvasd el a többi cikkünket is! Ez is érdekelhet:
Azbesztpala és amit tudni érdemes – Érdemes azbesztpalás házat venni?
Amit a gázszilikátról tudni érdemes – Érdemes gázszilikát házat venni?
„Mérnök szemmel” rovat – Házszemlék történetei, tanulságai közérthetően és élvezhetően
Szöveg: © Csikiné Tóth Viktória (okl. építészmérnök, lakás-specialista)
Borítókép: © Micskei Bernadett (okl. építészmérnök, ingatlanvagyon-értékelő, beruházási projektvezető)
Műszaki állapotfelmérés ingatlanvásárlás előtt: TUDD, MIT VESZEL!
Főoldal: ingatlanmernok.hu
Időpont foglalás: minup.io