Lakások – II. rész

Az első részben messzebbről tekintettünk a társasházakra anyag, technológia, akusztika szempontból. A második részben megnézzük őket közelebbről: belenézünk a strangokba, elmerülünk az elektromos hálózat felújításának kérdéseiben, megvizsgáljuk a fűtési lehetőségeket, megnézzük, hogy milyen tényezők befolyásolhatják egy lakás értékét, és körüljárjuk azt a kérdést is, hogy vajon kinek való a lakás és kinek a házas létforma.

A kérdéseket Vera tette fel nekünk, és lakás-specialista kolléganőnk, Csikiné Tóth Viktória építészmérnök válaszolja meg őket.

Hogyan lehet a panelokat elektromosan felújítani? Egy szerelő oldala azt írta, ugyanúgy – de mégse lehet vésni. Akkor falon kívüli kábellel? (de az meg olyan ronda…)

Ez tévedés, hogy nem lehet vésni. Falhoronyvágót kell használni. Nehéz vésni, hangos, több napig tart, sok sört kell betárazni a dühös szomszédok hevének lehűtésére. Meg kell nézni, hogy hol vésünk, de ma már teljesen általános, hogy így vezetik a kábeleket panel és egyéb beton épületekben is. A falon kívüli vezetés a mai igényszintnek már nem igazán felel meg.

Nálunk is bevésték a vezetékeket a panel falába.

Valóban olcsóbb a falon kívüli kábelezés?

Ha falon kívül kábelezünk, akkor oda másmilyen kábel kell, ezért a szerelési anyag többnyire pont, hogy drágább. Amit meg tudsz spórolni, az a vésés és a teljes festés utána, de ez egy alap igényszinten sem lehet 25 évente egyszer téma.

Mi van, ha csőtörés van? Akkor hogy férnek hozzá a vízcsövekhez? És egyáltalán: ha régi a vízvezeték, akkor azzal mi a helyzet? Megveszem a régit vezetékkel, aztán majd lesz valami?

A kérdések jók és jogosak, viszont ez megint csak igaz mindenféle épületre, a belvárosi téglaháztól a kúszózsalus betonházon és a nagypaneleken át a lakóparkokig.

Mivel a nagypaneleknél a strangok – azok a függőleges, minden szinten átmenő csatornák, ahol a csövek mennek – többnyire levehető hátfallal készültek, ezeknél van még mindig a legkevesebb gond ezzel a kérdéssel.

Természetesen sokan maguk beépítették, felfalaztatták ezt a részt. Ez egy darabig esztétikailag általában szebb és stabilabb. A gond akkor van, ha akár egy hirtelen csőtörésnél, akár egy tervezett vezetékcserénél hozzá kell férni a stranghoz. Ekkor le kell bontani az épített falat. Ezt a lakó köteles engedni, mivel a strang közös szerkezet és se hibaelhárítást, se megszavazott felújítási tevékenységet nem akadályozhat. Akár rendőrt is lehet hívni, ha mégis megteszi.

A jogi helyzet ezzel az, hogy amennyiben a társasház – és itt mindegy, milyen anyagú, vagy rendszerű – eredetileg levehető hátfallal volt tervezve, és a lakó saját szakállára építette be, akkor a bontás és a javítás költségét a lakó állja. Amennyiben nem volt levehető rész, akkor ez a munkarész nem a lakót, hanem a biztosítót terheli és hozzáadódik a többi költséghez.

A valóság azért az, hogy ilyen meghibásodás kb. 20-30 évente történik, és nem ez szokott egy lakásnál a meghatározó lenni még akkor sem, ha az adott helyzetben bosszantó lehet. 1-1 napos falazásról, vagy szerelésről beszélünk. Annyit szoktam az ügyfeleimnek mondani, hogy nézzük, kérdezzük meg, hogy levehető-e a hátfal. Én annak örülök, ha igen, – már erre is vannak tényleg esztétikus megoldások, – de emiatt önmagában nem beszélünk le senkit egy jó lakásról, csak tájékoztatjuk, hogy mire számíthat, ha esetleg ilyen helyzet áll elő.

Ami a kérdés csövekre, vezetékekre vonatkozó részét illeti, arra azt tudom mondani, hogy mindenütt, a saját családi házban is 25-30, de 40 évente mindenképpen cserélni kell a csöveket. Egy társasházban, – és ez minden egyéb közös szerkezetre igaz, – ez annyiban nehezebb, hogy a lakóknak egyszerre kell akarni és képesnek lenni kifizetni a felújítás költségét. Az mindig változik a törvényben, hogy milyen típusú felújításhoz milyen szavazati többség kell a közgyűlésen, de a magyar forráshiányos valóságban mindig vannak olyan idősek, vagy szegényebb emberek, akiknek éppen lehetetlennek tűnik egy nagyobb költség kifizetése. Erre is lehetnek és vannak megoldások, de az biztos, hogy jelentős munkát és közösségi szervezést igényel. A gyakorlatban azt látom, hogy azért elindult a strangok cseréje, egyre több panelházban is találkozom azzal, hogy már kicserélték a csöveket. Néhány cég kifejezetten erre szakosodott, van bontás nélküli, cső-a-csőben rendszerű módszer is. Sok esetben – szerintem nagyon helyesen – ezt előbb csinálják meg, mint akár a külső hőszigetelést, bár a jó megoldásról mindig a helyi viszonyok ismeretében lehet véleményt mondani.

Mi az a távfűtés és hogy olvassák le távolról?

A távfűtés olyan fűtési rendszer, ahol a meleget nem az adott lakásban állítják elő, hanem egy központi fűtőműben vagy erőműben, majd meleg víz (vagy gőz) formájában csöveken keresztül juttatják el a lakásokba. A lakásokban többnyire radiátorok adják le a hőt, a felhasználók pedig a hőmennyiség után fizetnek. Előnye, hogy biztonságos, mert nincs gázkazán a lakásban és általában kevesebb karbantartást igényel. Hátránya lehet, hogy az egyéni szabályozás korlátozottabb, mint egy saját fűtésnél, illetve magának a szállításnak a vesztesége nagyobb. Tehát ebből a szempontból kevéssé környezetbarát, viszont más szempontok meg éppen az ellenkező irányba hatnak.

Az elektronikus távleolvasók telepítéséig teljes mértékben a légköbméter alapján fizettek az emberek a távfűtő művek felé. Tehát bejött a házba egy hőmennyiség, azt megmérték, majd mindenki a saját lakásának légköbmétere arányában fizetett. Akinek nagyobb lakása volt, az többet. Viszont a fűtés egy része a közös helyiségre megy el, azt általában számarányosan szétdobták a lakók között. A távhős lakásokban gyakran 24-26°C van, nem vagy nem elég jól szabályozható, emiatt van aki egész télen nyitott ablak mellett tud csak létezni. Ha jobban belegondolunk, ez aztán igazi energiapazarlás.

Valódi egyedi mérés még ma se nagyon van, hanem költségosztó, és ezt is általában a fűtési mennyiség 70%-ára szokták alkalmazni. Ennek az a lényege, hogy azt ne legyen érdemes megtenni, hogy valaki lezárja a fűtését nullára, és így lényegében a körülötte lévő lakásokból fűtik az ő lakását is. Egy ilyen sejtes házban ugyanis megfagyni így sem fagyna meg, mert egyrészt az átmenő csövek is fűtik, másrészt pedig a szomszédos lakásokból a falakon keresztül átvándorol a hő a hidegebb lakás felé. Éppen ezért hiába mérik a radiátorokra szerelt kis műanyagházas eszközzel, hogy mennyit fűtünk, a lakásra eső köbméter 30%-át még mindig mindenkinek mindenképpen ki kell fizetni akkor is, ha valaki jéghidegre elzárta az összes radiátorát. Teljesen igazságos ez sose lesz, de ez a variáció elég jól megközelíti az ideális állapotot. A közös területeket továbbra is szétdobják a lakások között. Ami a távleolvasó működését illeti, az elektronikai és számítástechnikai hátteret ne tőlem kérdezze, de azért a mai technikai viszonyok között már mindennapos egy adatot távolról leolvasni. Ez ma már a vízórák többségénél és sok villanyóránál is így van. Ezzel a ’be tud menni’, vagy ’nem tud bemenni’ a leolvasó kérdéskör is egyszerűsödik, bár egy évben egyszer így is szokott a szolgáltató ellenőrzést tartani.

Ehhez a rendszerhez viszont szintén kell a társasháznak beruházni, mert az 50 éves radiátorszelepeket egyrészt termosztatikusra, szabályozhatóra kell cserélni, másrészt többnyire magukat a radiátorokat is érdemes jobb hőleadóképességűre kicserélni. Ez azonban már sok társasházban megtörtént.

Biztos van, aki tud ellenpéldát, de én azt tapasztalom mind a saját két panel illetve kúszózsalus lakásomban, mind a panel jellegű lakásokban történő vizsgálatok során, hogy még a covid utáni általános takarékossági intézkedések bevezetése után is kifejezetten melegek és szárazok ezek a lakások. Gyakorlatilag 10-16 ezer forint általányból még a nagyobb lakásoknál is megvan a fűtési költség, és azon kívül, hogy ki kell ősszel a radiátor szelepeit nyitni, lényegében semmilyen tennivaló nincs vele.

Ez is egy olyan téma, amit nem divat kimondani, – mert ma az a divat, ha valaki arról blogol, ahogy naponta vágja a fát a kandallóhoz, – de aki távfűtéses lakásban él, az általában nagyon szereti. Természetesen minden életmódnak megvan a helye, az előnye és a szépsége – a távfűtésnek az egyszerűség a bája.

A fűtés mindig közös? Milyen fűtése lehet még egy lakásnak?

Kisebb társasházaknál szoktak elsősorban leválni a távfűtésről és saját kazánt létesíteni, de láttam már paneltömböt is így dönteni. Ezt a megoldást házközponti fűtésnek hívják, amikor egy társasház egészét egy -vagy több- közös kazán látja el, amely általában a pincében vagy egy külön gépészeti helyiségben található. A kazán általában gázüzemű, ritkábban más energiahordozóval működő. A meleg vizet csöveken keresztül juttatják el a lakások radiátoraiba, hasonlóan a távfűtéshez, de a hőtermelés helyben történik. Előnye, hogy általában jobban szabályozható és olcsóbb lehet, mint a távfűtés, valamint a lakók közösen dönthetnek a korszerűsítésről. Hátránya, hogy a kazán karbantartása és cseréje a társasház feladata és költsége, illetve meghibásodás esetén az egész ház fűtése leállhat.

A lakásonkénti gázkazán (ritkábban elektromos kazán), vagy akár gázkonvektoros fűtés elsősorban a régebbi „belvárosi” lakásokra és az újabb építésekre jellemző. Ezeknél elsődleges probléma az egyedi kémény felvezetése, vagy éppen a gyűjtőkéménybe való becsatlakozás lehetősége, ugyanis csak az egyfajta rendszerű kazánok köthetők egy gyűjtőkéménybe. Azért érintem ezt a témát is, mert bár a most vizsgált épületeknél ritkább, de jártam már a paneles világ elején épült kísérleti panelban, ahol egyedi gázkazánok voltak lakásonként és olyanban is, ahol gázkonvektorok. Ebben a lakásban pont az volt a probléma, hogy a fűtés elavult volt és mivel a társasház nem támogatta, nem volt valós lehetőség a modernizálásra.

Az alap fűtési módtól függetlenül egy lakás fűtésére rá lehet segíteni erre alkalmas klímával, fűtőpanellel, elektromos fűtőtesttel is. Elvileg elég lehet egy lakás fűtéséhez csak klímás, vagy paneles megoldás is, ezt azonban hosszú távra csak korlátozottan javasoljuk.

Vannak olyan vegyes tüzelésű rendszerek, amelyek fatüzelésű kandallókhoz is csatlakoztathatóak, ez azonban ezekben a lakásokban ritkább. Bár belvárosi lakásban nem lehetetlen egy olyan kandalló, aminek a kéménye még megfelelően működik, karbantartott és lehetőség van benne a fa- vagy széntüzelésre.

Ma az új építésű épületeknél sokszor alkalmazott és a korszerűsítésekor valóban támogatott hőszivattyús fűtés olyan modern rendszer, amely a környezetbe (levegő, talaj vagy talajvíz) adja le a hőt és egy egységnyi elektromos áram segítségével akár 4 egységnyi hőenergiát tud kinyerni a hűtőközeg halmazállapot-változásának segítségével. Általában mint padló-, fal- vagy mennyezetfűtéssel működik hatékonyan, mert ezek alacsonyabb hőmérsékletű fűtővizet igényelnek. Előnye, hogy energiatakarékos, környezetkímélő és jól kombinálható napelemmel. Hátránya a magasabb beruházási költség, valamint az, hogy régebbi épületekben az átállás bonyolult lehet. Társasházaknál előfordulhat lakásonkénti hőszivattyú, de gyakoribb az egy központi hőszivattyú, amely az egész épületet ellátja és onnan osztják szét a hőt a lakások között. Kevesen tudják, de tulajdonképpen a klíma is egy kicsi, jó hatásfokú hőszivattyú.

Mi az, amire még én sem gondoltam, de fontos lehet egy társasházi lakás esetében?

Ha már a hőszivattyúknál tartunk, akkor az új építésű társasházaknál sajnos gyakori probléma a gépház zaja. Főleg a gépház melletti, alatti lakásokat szokta érinteni. A helyzet pikantériáját jól mutatja, hogy amúgy általában ezek szoktak lenni a legdrágább, legnagyobb terasszal, legjobb kilátással rendelkező felső szinti prémium (penthouse) lakások lenni. Jó akusztikai tervezéssel észrevétlen marad a gépészet, azonban a profitvezérelt beruházásoknál szeretik az akusztikai és rezgéscsillapító elemeket kispórolni, a gépeket olcsóbb, kisebb teljesítményű és hangosabb típusra cserélni.

Ha már beszéltünk a közös vízvezetékek cseréjéről is, akkor érdemes megemlíteni a nemrégiben nagy port kavart ivóvíz ólomtartalmat is. Az ólom a magzatokra és a kisgyermekekre jelenti a legnagyobb veszélyt. Erre egy lakásvásárlónak a vétel előtt legfeljebb annyi ráhatása lehet, hogy kerüli az ólommal terhelt területeket. Ha erre esetleg nincs mód, akkor pár ezer forintos laborvizsgálattal ki lehet mutatni az adott lakásba érkező víz ólomtartalmát. Amennyiben magas, akkor valamilyen hatékony ólomszűrő berendezést érdemes az ivásra használt csap elé beszereltetni, vagy fogyasztás előtt pár percig a vizet kifolyatni a vezetékből. Az ólomkockázati térkép itt található.

Az utolsó dolog, amire még érdemes figyelni, az a fa födémek. Sok belvárosi bérház padlásfödéme még ma is fagerendás, de előfordulnak még szintközi födémek is fából. A fa egy tartós anyag, ha nem éri nedvesség és nem károsítja rovar. A faanyagvédelmis kollégától hallottunk olyan esetről, ahol egy fiatal lány volt a lakás új vevője és beköltözés előtt lakásfelújításba kezdett. A felújítás közben derült ki, hogy a fürdőszoba alatt egy korábbi, hosszan tartó szivárgás miatt a komplett fa gerendás födém elkorhadt. A födém életveszélyessé vált, cserélni kell. A födém társasházi közös tulajdon, azonban a társasháznak nincs félretett pénze, nem tudja finanszírozni a födém cserét, ezért az új lakó azóta sem tudott beköltözni a tulajdonába. Így viszont eladni is nehéz. Sakk-matt.

Végül pedig mindig kérjétek el előre (ne utólag!) az adásvételnél most már kötelező Villamos Biztonsági Felülvizsgálatot (VBF), mert egy icipici lakásnál is lehetnek akkora disznóságok, ami átveréshez, lakástűzhöz, vagy akár áramütéshez is vezethet!

Olyan egyformák tudnak lenni a lakások (különösen a panelok), mégis nagyon eltérő lehet az áruk? Mi az, ami az árát befolyásolja?

Ezeknél a lakásoknál az árat elsősorban a környék szociális összetétele és a belvárostól, munkahelyektől való távolsága, a közlekedés színvonala befolyásolja. Ezen kívül fontos lehet még az épületek kora és általános műszaki állapota (pl. panelprogramon átesett-e), valamint hogy az adott lakás fel lett-e már újítva. Ez utóbbi részben összefügg a szociális összetétellel, ezek sokszor történelmi és városszociológiai folyamatok eredményei. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni a jelent, számtalan lakótelep és kerület arculata változott meg az utóbbi 10-20 évben. Sok előnyére, de ellentétes folyamatok is előfordulhatnak. Ezért érdemes nyitottnak lenni többféle lehetőségre.

Ezeken kívül egy lakás értékénél számíthat még a benapozottság és a lakás épületben elfoglalt helye is. A lift megléte vagy nem léte is egy számszerűen kimutatható összeg egy lakás árában. Továbbá sokan nem gondolnak bele, de egy északi sarkon található, felső emeleti, sok lehűlő felülettel, rossz hatásfokú fűtéssel rendelkező lakás fűtési költsége akár a többszöröse is lehet egy hőközpont feletti, belső elhelyezkedésű lakásénak.

Kinek való szerinted a lakás, mint ingatlantípus? És mondjuk kinek nem ajánlanád?

Elsősorban azt kell vizsgálni, hogy valójában milyen életet él valaki, mi a munkája, és a valós hobbija. Gazdagrétiként sokszor tapasztaltam, hogy nagyon sokat dolgoznak családok azért, hogy „feljebb jussanak” a társadalmi ranglétrán és kertes házba költözzenek. Ugyanakkor azt is láttam, hogy meglepően sokan költöznek vissza.

Egy jellemzően „városi jellegű” munka mellett, ahol az ember bejár napi 8-10 órát egy irodába, vagy egy üzembe, majd este hazaesik a családjához, ott valójában egy kertes házzal nem marad idő foglalkozni. Ugyanis egy kertes ház állandó odafigyelést és karbantartást igényel, ami sajnos nem merül ki a fűnyírásban. Ha valakinek nincs affinitása vagy ideje egy kertes ház ügyes-bajos dolgait intézni, akkor magas családi jövedelem esetén a kellemetlenné váló feladatokat ki tudja szervezni. Ellenkező esetben viszont örök nyűg marad a házzal járó extra gond.

Természetesen más az, ha valakinek erre van ideje, ereje, kedve és hajlandósága, vagy ha valakinek ilyen az életmódja (pl. gazdálkodni szeretne), vagy pl. kertészkedés vagy barkácsolás a hobbija. Nekik ideális választás lehet egy kertes ház.

Aki viszont már elszakadt a kertes házas létformától (vagy sosem élt ilyenben) és csak a „kert” romantikája miatt szeretne családi házban élni, az kétszer is gondolja meg, hogy mi a valóban neki megfelelő létforma és a szabadidejét mire szeretné tartósan áldozni.

Ugyanakkor ennek a társasházi kényelemnek és szabadidőnek ára van. Egy lakásban képzeljük el, hogy légvonalban a szomszéd fejétől sokszor egy méter választ el. Igen, akkor is halljuk a szomszéd kisbabát, gyereket, rádiót hangosan hallgató időst, vagy a három kutya körmének kopogását, ha egyébként műszakilag a fal is rendben van, meg a zajt okozó se lépte át a törvényi határt.
A szüleim ezeket a zajokat természetesnek vették és szerették a lakásunkat.

Bennem az alakult ki, hogy ezeket a háttérzajokat az agyam nem érzékeli, vagy egy kellemes háttérzajként veszi, és nem kapcsol be az idegességet fokozó kapcsoló.

De aki eleve olyan érzésekkel költözik egy ilyen helyre, hogy ezt a létformát nem akarja, mert egy általa kedvelt vidéki miliőt kellett otthagynia, vagy sok rosszat hallott, vagy a műszaki határokat nem veszi tudomásul, az jó eséllyel nem fogja magát jól érezni egy szűk lakásban.

Hogy még jobban kézzel foghatóbb legyen: aki lakásban él, valószínű több ideje marad kirándulni vagy könnyebben elindul egy délutáni, esti kulturális programra. Kitakarítani is gyorsabb, mert kisebb az alapterület. Mondjuk egy agglomerációs településen található családi háznál a kertben töltöd fűnyírással, levélsöpréssel, eresztisztítással, virágültetéssel a kirándulásra fordítható „hulladék” idődet. Százszor is meggondolod, hogy beülsz-e az autóba, hogy aztán még a forgalommal és a parkolással is bajlódni kelljen. Ezzel együtt minden bizonnyal az alapterületed is nagyobb, tehát a takarítás is sokkal több ideig tart.

Zárjuk a jóval: ugyan már a könyökünkön jön ki, de ismét előhozom a régi Szomszédok című sorozatot. Annak a légköre valós volt. Gazdagréten és a hasonló lakótelepeken valóban jellemző volt és még ma is jellemző az átlag feletti önszerveződés, az egymás segítése, persze a problémák megélése mellett. Szerveződtek nyugdíjasok, hogy reggel iskolába kísérjék a gyerekeket, de a fiatalok is szívesen cipelnek krumpliszsákot viszonzásul. Összeállnak emberek még a közösségi kerteken túl is a ház körül virágzó kertet varázsolni, de nem egy idősnek a házban lakók hívtak mentőt, intéztek idősek házát, néztek rá lábadozás alatt, vagy éppen javasoltak orvost, kórházat. Azonban ezek a szerveződések is olyan helyen valószínűbbek, ahol az emberek jelentősebb része él jóval a létminimum felett és marad lelki és fizikai ereje az ilyen jellegű pluszra.

Érdemes a házat is alaposabban megnézni, amiben a lakás van, vagy az nem is érdekes?

A fentiek fényében egyértelmű, hogy elsősorban környéket, házat, szomszédokat veszünk, a lakás belső kialakítását, felszereltségét, műszaki jellemezőit sokkal könnyebb formálni.

A többin nem tudunk változtatni, így sokkal inkább meghatározzák az életünket, napi jóérzésünket és anyagi biztonságérzetünket.

Ugyanakkor nem szerencsés nagyon „felfelé” sem törekedni, mert egy átlagos jövedelmű ember más okokból nem érezné jól magát a tizenkettedik, vagy a második kerület kiemelt részein és ott lehet, hogy ő lenne az, aki az ottani közös felújításokat már nem bírná kifizetni. Ezeket a szempontokat is jó figyelembe venni, még ha nem is kellemes ezt hallani, vagy nem is korszerű és ’PC’ (Political Correctness) a megfogalmazásom. Nem csak a lakás árát kell tudni kifizetni.

Ez ugyanakkor fordítva is igaz: nem érdemes egy bizonyos összegnél többet rákölteni egy olyan lakás felújítására, aminek omladozik a homlokzata, elhanyagolt a lépcsőháza, vizesedő fala és rozoga tetője van és/vagy megosztó környéken található, mert lehet, hogy a lakás értéke egyszerűen nem fog tudni a felújítás költségével növekedni.

Emiatt nagyon érdemes arra is rákérdezni, hogy milyen az ott lakók habitusa: szeretik-e rendszeresen fizetni a közös költségeket, van-e megtakarítása a háznak, van-e felújítási terv? Vagy a közös képviselő alkalmatlansága, a lakók szűkös anyagi kerete vagy az egyet nem értés miatt egyszerűen hagyják lepusztulni az épületet?

Végül mit tanácsolnál még a lakást keresőknek?

Lelkiismeretfurdalás nélkül beszélek haza. Nagyon fontosnak tartom a jó minőségű ingatlanos szolgáltatások igénybevételét. Legyen az egy jó, körültekintő ügyvéd, egy valóban jó ingatlanos és nem utolsósorban egy alapos mérnök, akivel a fent említett esetleges problémák a konkrét lakás, vagy ház esetében átbeszélhetők, átvizsgálhatók.

A későbbi esetleges felújítások során is javasoljuk építész tervező és műszaki ellenőr alkalmazását, még akár egy panellakás esetén is. Ez ugyan valóban magasabb költség, ugyanakkor egy jó csapattal valójában 20-30 évre le lehet tudni a gondot a lakásról, és sokkal kisebb eséllyel jönnek évente elő olyan problémák, amikre nem gondolt az ügyfél.

(Nagyon óvatosak legyünk az új építésű lakóparkokkal, elfogadhatatlan minőségeket tapasztalunk újra- és újra, a legmagasabb árkategóriákban is. Sokkal elfogadhatatlanabbat, mint amilyen akár egy átlagos panelház 50 év után. Erről még bővebben fogunk írni.)

Ne nevessen ki senki, de mindezek megléte mellett is minden költözést és ingatlanvásárlást első körben a pszichológusnál, életvezetési tanácsadónál kezdenék. Szinte bárhol lehet örömmel élni, amennyiben az egyén számára az ottani viszonyrendszerek, beleértve a műszaki korlátokat, valóban és mélyen elfogadhatóak.

Szöveg: Csikiné Tóth Viktória (okl. építészmérnök, lakás-specialista)

Főoldal: ingatlanmernok.hu